Múltidéző – Grünwald ház

A Rákóczi útnak becézett városi autópálya egy, mára közel jelentéktelenné vált háza építésekor a legszebb budapesti bérházak egyike volt. (Vincze Miklós / 24.hu)

Schlagmüller Gábor, “Budapest régi képeken” Facebook oldalán ez a kép jött szembe, s emellett nem lehet szó nélkül elmenni. Az előtérben a Rókus Kápolna előtti villamos-végállomás látható, az akkori 2-es járat megszüntetése előtti napokban, 1941 júniusában. Mögötte baloldalt meg a Grünwald-házként ismert Rákóczi út 30. egy részlete látható, még eredeti állapotában. (Megjegyzendő – mert ez is megérne egy misét –, hogy a szomszédos Baumgarten-háznak ekkor még volt saroktornya, mára az is eltűnt.)

(Nagy Zsolt Levente gyűjteményéből, valószínűleg a BSZKRT fotósai készítették)

Pontosan szemben a Gyulai Pál utcával – a Rákóczi út, Nagydiófa utca, Nyár utca és Dohány utca által határolt óriási telken – a Grünwald Mór által tervezett és 1898/99 között építtetett Kerepesi úti (ma Rákóczi út) ház egykor Budapest egyik leggazdagabban díszített homlokzatú, szecessziós épülete volt. Aztán a II. világháborúban súlyosan megsérült. Helyreállították ugyan, de felismerni szinte lehetetlen. Napjainkban így fest:

Lecsupaszították, az eredeti kialakításra csak arányaiban és tömegében emlékeztet, másban nemigen. A Fővárosi Tanács rendeletére ráadásul az épület földszintjét 1957-ben átépítették és árkádosították, elcseszték éppúgy, mint magát a Rákóczi utat.

Ajánlott irodalom: Elvitte a világháború – A Grünwald-ház

BBP

Múltidéző – Rákóczi út 30.

A Grünwald Mór által tervezett és 1898/99 között építtetett Kerepesi úti (ma Rákóczi út) ház homlokzat-kialakítása egyedülálló szecessziós/premodern alkotás (volt). A Nagydiófa és Nyár utcák közötti teljes háztömböt elfoglalja (Rákóczi út 30., Dohány utca 27., Nagydiófa utca 1., Nyár utca 2.), szemben a Rókus kápolnával.

Az előtérben a Rókus Kápolna előtti villamos-végállomás látható, az akkori 2-es járat megszüntetése előtti napokban, 1941 júniusában. Mögötte baloldalt a Grünwald-házként ismert Rákóczi út 30. egy részlete. (Nagy Zsolt Levente gyűjteményéből, valószínűleg a BSZKRT fotósai készítették)

A II. világháborúban súlyosan megsérült, s bár a díszítmények jó része túlélte a háborút, de ahelyett, hogy megőrizték volna ezeket, inkább eltüntették, így az új, Detre Pál tervei szerint elkészült Rákóczi úti főhomlokzat már csak arányaiban és tömegében emlékeztet az eredeti kialakításra. Másban nemigen. A Fővárosi Tanács rendeletére ráadásul az épület földszintjét és mezzanin szintjét 1957-ben átépítették és árkádosították Szőke Károly tervei szerint, ekkor került ide egy önkiszolgáló illatszerbolt is. Azóta kisebb-nagyobb boltok váltogatják egymást.

Grünwald örökösei 1942-ban adták el a házat az Országos Társadalombiztosító Intézetnek (OTI), akik az 1948-as államosításig birtokolták az ingatlant. Az épület első emeletén 1901 óta működött a Magyar Királyi Posta és Távíró Tisztviselők Kaszinója, amelyet 1945-ig mindenki csak Postás Kaszinóként ismert. Az államosítást követően itt alakult meg a Műcsarnok kezelésben működő Fővárosi Népművelési Központ, amelyben 1947-től különböző képzőművészeti kiállításokat rendeztek. Az ekkor már Fényes Adolf teremnek hívott lakásban csak azok rendezhettek tárlatot, akiket valamilyen oknál fogva, legtöbbnyire – az akkori megfogalmazás szerint – „műveik jellege miatt” a Műcsarnokban és az Ernst Múzeumban nem állíthattak ki (pl.: Kassák Lajos, Makrisz Agamemnon). A kiállítótér az 1989-es rendszerváltást követően Árpád néven működött tovább 2003-ig.

Lásd még: Múltidéző – Grünwald ház

A Fővárosi Levéltár adatai szerint korábban a telken egy földszintes ház állt, amelyet 1835-ben bővítettek ki kétemeletesre. A munkálatokat Imrédy (Heinrich) Ferenc vaskereskedő megbízásából Kasselik Ferenc végezte el. Az építtető testvérének Heinrich Alajos unokája, Heinrich Ferenc vaskereskedő 1871-ben ismét átalakítatta a földszintet Schusbeck Pál terve szerint. Grünwald Mór építész miután megvette és lebontatta a Heinrich-házat, Kósa Zoltán építésszel közösen készítette el annak a bérháznak a terveit, amelyet itt építettek fel.

Múltidéző – Rákóczi út 32.

Ejtsünk néhány szót a korábbi, Grünwald-házas posztban (és itt lentebb újra) található, 1941-es fotóról. Annak bal oldalán látható ugye a Grünwald-ház eredeti állapotában, jobb oldalán meg – és most erről lesz szó – a Rákóczi út 32. szám alatti ház, melynek – mint az említett képről kiderül – akkoriban bizony még saroktornya is volt.

De kezdjük az elején: a három utcára néző (Rákóczi út 32. – Nyár utca 1. – Dohány utca 29.) négyemeletes, oromdíszes lakóház Baumgarten Leó* (hatalmas vagyonát terménykereskedéssel alapozta meg) kívánságára 1889 és 1900 között épült, Quittner Zsigmond és Mauris József terve szerint. A kivitelező Havel Lipót építőmester volt.

Az eredetileg díszes saroktoronyban végződő négyemeletes bérházat 1900-ban adták át. Földszintjén és az első két emeletén 1901-től 1909-ig a Világosság Könyvnyomda és a Népszava Könyvkereskedés működött, felsőbb emeletein pedig bérlakásokat alakítottak ki. A II. világháborúban – csakúgy, mint szomszédja – ez a ház is súlyosan megsérült, több belövést és bombatalálatot kapott. 1949-ben – helyreállítás során – erősen sérült sarok- tornyát lebontották, azóta látjuk úgy, ahogy ma is áll. És ezzel megoldódott ez a titok is. (A Fővárosi Tanács rendeletére 1957-ben ennek a háznak a földszintjét is árkádosították, és persze elcseszték éppúgy, mint magát a Rákóczi utat meg a többi házat…)

*Baumgarten Leó fia és örököse, Baumgarten Ferenc halálakor (1927) egymillió pengős vagyonát a magyar írókra hagyta. Az első Baumgarten-díjat 1929. január 18-án osztották ki tíz magyar író között, akik fejenként négyezer pengőt kaptak.

UPDATE: Ha közelebbről, jobban megnézzük az első képet, látható, hogy a ’49-es visszabontás, lebontás, meglehetősen „érdekesre” sikeredett, a mai napig látható a sarkon az eredetileg ott álló torony alapzatának maradványa.

BBP

A fekete-fehér fénykép Nagy Zsolt Levente gyűjteményéből való, valószínűleg a BSZKRT fotósai készítették. (Mi Schlagmüller Gábor, Budapest régi képeken fb-oldalán találtuk). Az előtérben a Rókus Kápolna előtti villamos-végállomás látható, az akkori 2-es járat megszüntetése előtti napokban, 1941 júniusában. Mögötte baloldalt meg a Rákóczi út 30. (Grünwald-ház) és a 32. szám alatti bérház látható, mindkettő még eredeti állapotában.

Múltidéző – István út (2)

És akkor most következzék az egykori Landler Jenő utcai (ma István út) séta folytatása, csak most az utca túlsó feléből. Az április végén feltett kép mellett találtam ugyanis ezt a mai képet a Nefelejcs utca sarkáról, persze ezt sem a mából, hanem még 1955-ből. Rajta pedig az akkor még egyemeletes lakóház látható. Földszintjén – csakúgy, mint manapság – már akkor is végig üzletek sorakoztak, úgymint a Vendéglátóipari vállalat 782. sz. falatozója, borozója, de ezt a környékbeliek csak „Elek” néven emlegették, isten tudja miért, talán a csapos miatt, de ez most már örök titok marad.


Nefelejcs és Landler Jenő utca sarok 1955 körül, Fortepan

Mellette egy rövidáru bolt, majd a Közért édességboltja és végül egy papír-írószer bolt állt akkoriban. A kép bal szélén – a másik sarkon – az egykori Bethlen mozi látható, az italbolt előtt pedig söröshordók állnak szépen feltornyozva a járdán, az utca meg macskaköves persze. Mára a borozó helyén már évek óta a Bécsi Szelet vendéglő fogadja a vendégeket.


Az István út 8. szám alatti sarokház különben 1890 körül épült, mint a régi képen is látható egyemeletes formában, eklektikus homlokzattal. A felső két emeletet valamikor az 1960-as években építették a házra, és eléggé el nem ítélhető módon ekkor csupaszították le a ház eredeti homlokzatát, ekkor fosztották meg díszeitől.

Most röviden ennyi volt mára, innen folytatjuk majd.

BBP

Múltidéző – István út (1)

És akkor most az előző Csányi utcai séta(fika) után következzék egy másik séta, egy rendhagyó múltidézés a kerület túlsó feléből. Rendhagyó, mert most nem egy házról, hanem egy utcáról, utcaképről ejtenék pár szót. A napokban ugyanis szembe jött velem (már megint) a Facebookon egy érdekes kép, persze hogy nem a mából, hanem 1966-ból. Rajta pedig kérem tisztelettel az egykori Landler Jenő utca (ma István út) látható a Cserhát utcánál. Illatszerboltostól, kézikocsistól és rendőröstől.

Landler Jenő utca (István út): Magyar rendőr 1966, Fortepan

A sarokház különben az István út 45. sz. alatt áll és 1896-ban Friedmann Adolf, a ligeti Ős-Budavár szórakozónegyedének egykori bérlője építtette, de ez most lényegtelen. Visszatérve a képhez: a járdán rendőr, derékszíján gumibot, az utca macskaköves, rajta egy ZSUK kisteherautó, és ha jól látom mögötte kettővel egy bogárhátú Volkswagen, a másik oldalon meg egy Moszkvics áll. A háttérben a Dózsa György út zuglói oldala.

Mindez így néz ki mindez manapság

Ezen a sarkon (úgy a ’40-es évek második felében) az illatszerbolt helyén volt különben a Richter-féle nagy drogéria, amely arról vált nevezetessé, hogy egyik kirakat-beugrójában folyamatosan ismeretterjesztő filmeket vetítettek. Később itt nyílt meg a Trabantosok egyik legkedveltebb boltja, ahol 8000-10.000 Ft volt egy új motor a nyolcvanas években, és alig egy óra alatt a helyszínen be is szerelték azt. Helyén most egy kft. hirdeti digitális irodatechnikáját.

P.s.: A háttérben, balra – a Dózsa György út sarkán – akkoriban még a Dózsa vendéglő csábította az épp arra járókat. A városi legendák szerint nem volt egy leánynevelő intézet, nem elsősorban az úri közönség járt ide, de a konyhája az nagyon jó volt. Legalább is az 1970-es, 80-as években. Ma egy kínai étterem van a helyén…

Ennyi volt mára, innen folytatjuk.

BBP

1 2